Hittel lépni

Londont felfedezni még 7 nap is kevés... Amióta itt vagyok rengeteget utazom busszal, metróval. Nem olyan vészes hamar kilehet ismerni a járást, igaz picit drága, de ha dolgozik az ember akkor belefér. Sok építkezés zajlik, a régi és új stílusú épületek keverednek, szóval van egy hangulata, amit pár képben meg is mutatok :

Eddig elvoltam foglalva a munkával, azzal hogy fizetni tudjam a szállást,utazást,kaját, bevallom nem könnyű. A másik nehéz dolog, hogy itt teljesen magadra vagy utalva, otthon megvannak a kapcsolataid, de itt muszáj alkalmazkodni, lehetőségek után nézni. Így ahogy teltek a napok egyre jobban éreztem a magányt, Skype-on szüleim minden nap öntötték belém a lelket és bátorítottak (még most is) és ez tényleg sokat jelent nekem, úgyhogy ez által is köszönöm hogy mellettem álltok és támogattok :)

A mai nap életem egyik nagy terve teljesült hogy eljussak a Hillsong London Church-be, és nagyon jó volt nem csalódtam benne. Az alkalom felépítése is tetszett és a dicsőítés is nagyon jó volt :) Aminek külön örülök hogy felvettek egy házicsoportba, amelyek alkotják a gyülekezetet. Képeket sajnos ma nem csináltam de megígérem a következő alkalommal bepótolom!

Ami plusz öröm volt, hogy bebizonyosodott megint, hogy milyen "kicsi a világ" :) Ahogy haladok kifele a Tottenham Court Road -i metro megállóból, magyar szavakat hallok magam előtt. Ez nem is volt újdonság mert ez minden napi esemény, ami most más volt hogy ismerős arcokkal találkoztam ( be kell valljam nem nagyon ismertem őket, de akit otthon látásból ismersz és találkozol vele egy idegen helyen, sokkal könnyebb megismerni őket) úgyhogy bátran kijelentem hogy, találkoztam új barátokkal :) Akikkel együtt mentem Hillsongba, majd a Victoria múzeumba és egy Török kávézóba ahol a forró csokit Kakaónak se lehet csúfolni és a pizza nem éri el az Ice Land-es 1 fontos pizza minőségét sem. De azért jó élmény volt :)

Bele gondolok egy pillanatra, mi lenne ha saját magamra támaszkodnék ? Bevallom őszintén, akkor nem is lennék itt. Szeretjük a kényelmes dolgokat, és nem szeretünk ismeretlen/nehéz helyzetekbe kerülni. Van előtted egy cél, ami tele van kihívással, és nem mersz bele vágni mert mi lesz ha...  nem mersz előre lépni mert esetleg fel kell adni miatta a kényelmes dolgokat, vagy az anyagiak miatt aggódsz. De ha hittél léped meg, és nem aggódsz a körülményeken, a miérteken, hanem Istenre bízod, akkor működni fog, és ezt most nem csak úgy mondom, hanem tapasztalom !

London

Furcsa belegondolni hogy ma még otthon voltam, hiányzik is, de ez az új helyzet/környezet valamennyire elveszi ezt a hiányérzetet. Igazából nincs home-vágyam, csak ti hiányoztok :)

Az ifitől kaptam egy naptárat melyet, Jóföldi Fanni és Virágh Zsófi készített ( ezúton is nagyon köszönöm :)  Ebben a kreatívan elkészített naptárban benne vannak az ifisek szülinapjai, viccek, humoros megjegyzések.

Tegnap még élvezhettem anyum főztjét, finom francia krémleves majd göngyölt csirkemell baconbe tekerve sajtszósszal... Az utazás előtt nem nagyon tudtam aludni, főleg hogy a gép reggel 6-kor indult, így már fél4-kor el kellett indulni. Mivel először utaztam repülőn már nagyon vártam, és nem csalódtam, eszméletlen jó

volt !!! A felhők fölött nézni a napfelkeltét csodás látvány.

A London, Luton-i reptéren fogadott a tipikus Angliai esős idő, de ez nem vette el a kedvemet. Ezután következet a szállás elfoglalása. Egy nagyon barátságos csendesebb környéken van, a 3. zónában. Innen a központ tömegközlekedéssel (ami nagyon drága) kb 40 percnyire van. Már írom a listát hogy hova akarok mindenképp elmenni, de hogy pontosan hogy alakul majd az a munkámtól fog függni, ami a közelgő állás interjútól függ.

Hogy pontosan hogy alakul majd az itt létem, a későbbi bejegyzésekből majd kiderül :)

Első lépés

Eljött az idő hogy elkezdjem a blog írást. Régebben is próbálkoztam már vele, de nem nagyon ment, bizonyos okok miatt mindig abba maradt. De most a családom, a barátaim és azon ismerőseim akiket érdekel hogy mi van velem, és egy kisebb-nagyobb kiruccanás miatt, ráveszem magam hogy havonta legalább egyszer írjak.

Nem sokan tudják, de már régóta tervezem hogy hosszabb időre külföldre megyek. Eleinte Ausztráliába akartam menni, utána Angliába, majd Amerika, Kanada, és végül a lehetőségek úgy alakultak hogy  Angliába fogok menni november 10-én, hogy pontosan mennyi ideig az még nincs lefixálva.

Legfőképp azért is vágyok külföldre menni hogy ismerkedjek más kultúrával, felszedjek egy kis angol nyelv tudást és más mentalitást.

A blogomba leírom majd a fontosabb eseményeket, esetleges kérdésekre majd válaszolok, és ha lesz időm, készítek videókat/fotókat amiket itt is közzé teszek.