Cruise Life

Július 4-én elkezdődött a hajós élet, igaz egyhónapos csúszással, de nem bánom mert így jobb hajót kaptam, az MSC Orchestrát. Egy szuper, 8-9 fős fotóscsapatba kerültem bele. 3 - (4) szint van: első fotós, második, harmadik és a menedzser. Én jelenleg harmadik fotós vagyok. Szerződésenként lehet feljebb lépni.

3 nappal az utazás előtt lett biztos a munka. Mivel már nagyjából elő volt készítve minden, így nem volt stresszes, bár kicsit izgultam. A Hamburgi reptérre érve, egy kisbusszal utaztunk Kielbe néhány munkatárssal együtt. Amint a hajóra léptem, a fotós asszisztens menedzser segítségével megkaptam az egyenruhámat és a kabinom kártyáját. Onnantól kezdve pedig egyből a mélybe, már aznap elkezdődött a munka (betanítás) és azóta nincs megállás :)

Sok mindent megkellett szokjak, felvenni a ritmust, megismerkedni a munkatársakkal, kiigazodni a hajón és megszokni minden mást, ami a hajózással jár. A sok tréning és féléves előkészület sem volt elég, és szerintem semmi nem tud felkészteni a hajós életre, ezt csak megtapasztalni lehet, mert mindenki máshogy éli át.

Az élet körülbelül 3-szor gyorsabb mint otthon, ami néha jó, mert így az idő is gyorsabban telik. Körülbelül olyan, mintha egy vízen úszó városban élnénk, elszigetelve mindentől, ami a világban történik. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkahelyem környezete állandóan változik. Szebbnél szebb tájakon járhatunk, és szabadidőnkben pedig kitudunk menni a városokba. Amikor pedig dolgozunk profi zenészek adják a háttér zenét.

Szeptemberig ezen az útvonalon járunk:

Bővebb útvonal napra lebontva itt található:
http://www.cruiseshipschedule.com/msc-cruises/msc-orchestra-schedule/

A munkáról röviden
Összehasonlítva a múltbeli munkáimmal: Ez az a nap! / Offline fotósarok + Gravír expressz. Nagyjából ugyanezt csinálom itt, csak napi szinten több órában.

Ami azt jelenti, hogy minden nap, a hajó különböző pontjain fotósarkokat (stúdiókat) állítunk fel, és fotózzuk az utasokat. Majd minden fotót kinyomtatunk és eladjuk a Photo Shopban. Emellett még fotózunk étteremben, meg a hajóra szálláskor, illetve néhány szebb kikötőben. Ez összesen, napi szinten körülbelül több ezer, heti szinten, akár 10-20 ezer fotót jelent. Mint minden munkának ennek is vannak előnyei / hátrányai, amikről későbbiekben lehet majd írni fogok.

Köszönöm mindenkinek a támogatást, érzem hogy kapom az áldást az imákon keresztül!


És a végére néhány kép

Ember tervez Isten végez...

Lehet keresgélni az okokat meg a kifogásokat, de egyszerűbb ha csak elfogadom a helyzetet :) A közvetítő ügynökség indulás előtt 2 nappal módosította a hajóraszállásom időpontját előre nem tudható időpontra. Szóval ha még találkozunk, akkor ne lepődjetek meg :)

Itt az idő

2015. június 6.  a dátum, amire 3 hónapot vártam.

Ezalatt az idő alatt sok mindent tanultam, legfőképp türelmet :)

Június 6-tól számítva, félévig az MSC Lirica lesz a munkahelyem és az otthonom.

Az útvonalam a következő:

1.Venice - 17:00
2.Split  08:00           18:00
3.tengeren --
4.Santorini  09:00     15:00
4.Mykonos  20:30-
5.Mykonos  -03:00
6.Dubrovnik  13:00   19:00
7.Ancona   13:00       19:00
8.Venice  08:00-

És ha nagyon hiányoznék a következő linken online lehet követni merre járok:
http://www.seascanner.com/schiffsposition.php?schiff=Lirica

Mivel korlátozott időm lesz, nem fogok tudni mindenkinek válaszolni, ezért is szeretnék havonta egy élménybeszámolót írni.

Köszönöm a sok támogatást amit tőletek kapok :)  Egy hónap múlva jelentkezem...

Addig is kövessetek instagramon, ahol gyakrabban tudok majd életjelet mutatni:

www.instagram.com/levideo

Az interjú

Megvan írva a sorsod, vagy te alakítod a jövőd ?

Nos, nem erre fogok most válaszolni :) sokkal inkább fontosabb, hogy élsz-e a lehetőségekkel, vagy a kifogásokat keresed ?! Az utóbbi jóval egyszerűbb, és én is sokszor inkább azokat keresem. De ezúttal, egy nagyobb belsőharc után elfogadtam, hogy szükségem van erre a munkára, és nem csak azért mert viszonylag rövid idő alatt jól lehet vele keresni és "bejárom közben a világot", ami nem egészen igaz, hanem több olyan előnye is van, minthogy 6 hónapon keresztül minden nap fényképező legyen a kezemben (mivel nincs szabadnap), ezalatt megszokássá és rutinná válik a géphasználat, az emberekkel valókapcsolat építés és saját személyiségem formálódása egy pörgős állandóan készenlétben álló csapattal. Ezek mellett persze több érv szól még mellette, ahogyan ellenérv is.

Ahhoz, hogy vegyem a bátorságot és jelentkezzek a 6 fős magyar csapathoz, akik mennek az interjúra Macedóniába, el kellett határozzam, hogy akarom ezt, és meg is fogom kapni a munkát.
Egy februári keddi napon volt a találkozó Budapesten. 8 óra múlva, 810 km-t megtéve már ott is voltunk Szkopje-ban. Késő este elfoglaltuk szállásunkat, majd egyből be az ágyba, mert másnap kezdetét vette az interjú.

1.nap

Korán felkelve, előkészítettünk mindent ami kell, szépen kiöltöztünk majd, az este folyamán kapott információk alapján taxit rendeltünk és reggel 10 -re elmentünk az állásinterjú helyszínére, egy hotelbe. A taxiban ülve volt időnk látni egy kicsit a várost, és az azt körülölelő nagy hegyeket. Az egyik tetején pedig egy hatalmas kereszt volt, ami éjszaka szépen kivan világítva, ez szimbolizálta is hogy a város többsége Katolikus vallású.

  

A hotelbe érve a szívverésem már sokkal hevesebb volt, és amikor megláttam az aulában azt a 20-30 öltönyben várakozó férfit/nőt, akkor realizáltam, hogy ez nem egy szimpla interjú lesz. Az ügynökségtől odajött hozzánk egy nő, aki felvett minden adatot majd kis türelmet kért, addig szépen mi is várakoztunk. Hosszabb várakozás után, a jelenlevők száma elérte körülbelül a 100 főt. Még ha nem is mindenki a fotós pozícióra jelentkezett hanem, casinora, felszolgálónak, animátornak, zenésznek stb... mi fotósok körülbelül 25-30 -an lehettünk. Minket 2 csoportra osztottak és külön terembe ültettek be. Az elején levetítették a cég történelmét, meg néhány reklám videót, amit egy prezentáció követett. Nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy csak akkor jelentkezzünk ha tisztában vagyunk mire vállalkozunk. Ezután a 3 fős bizottság kiosztott mindenki elé egy lapot, ami egy fiktív jótékonysági esemény megszervezésének feladatát tartalmazta, ami 3 napos kell hogy legyen tele-tele programokkal, hogy minél több pénzt tudjunk gyűjteni jótékonysági célra.
A feladat egyszerű volt, közösen kellett valamit összehozni, amire 20 percünk volt. Első 10 másodpercben mindenki értetlenül nézett egymásra, ott ültünk 13-an, nem ismerjük egymást, mindenki más országból jött, fáradtak is voltunk. Majd valaki elkezdte mondani az ötleteit, második folytatta, harmadik provokált, negyedik bólogatott, valaki meg csak vigyorgott és úgy tett mintha értené. Én is próbáltam hosszá szólni de csak módjával :D
Nyilván arra ment ki az egész, hogy megfigyeljék ki mennyire csapatjátékos, hogy kezeljük a problémákat, mennyire hallgatod meg a másikat stb... . Viszont nehéz volt mindezt angolul, úgy hogy közben néznek téged és jegyzetelnek. A végére összehoztunk valamit, ki is alakult ki kivel szimpatizál. Majd a végén a vizsgabizottság mindenkitől kérdezett valamit.
Ez volt az első kör.

A szünetben a stresszt néhányan folytonos beszéddel vezették le, volt aki csak csendben maga elé bambult, egy srác pedig mindenkivel szelfizni akart.
Hosszabb kiértékelés után, a váróban odajött az ügynökségtől valaki és közölte ki jutott tovább, majd mindenkit beosztottak személyes interjúra egy vezetővel. Engem a HR menedzser igazgatójához osztottak be, ami sikeresen zárult, de még mindig nem jelentette a biztos felvételt. Így az interjú körülbelül este 6-kor végződött.

Ezt követően 2 napos tréningen kellett részt venni. Az második nap egy szolid 12 órás előadás sorozat volt, ahol mindent, de tényleg mindent elmondtak, amit a hajós életről/munkáról tudni kell, esti órákban, amikor mindenki zombi üzemmódban volt, jöttek a szituációs feladatok, amin mindenkinek kötelező volt részt vennie, körülbelül olyan volt mint egy 80 főből álló beugró.

A harmadik napon mindenkinek más csoportfoglalkozás volt, nekünk fotós elmélet és stúdió gyakorlat. De hogy ne legyen egyszerű az élet, az ügynökség felajánlotta, hogy itt Szkopje-ban megcsinálhatjuk ( a magyar csapattal) a kötelező orvosi kivizsgálást (vérvétel, vizeletminta, tüdőszűrés, drogteszt stb...) ,ami hazánkban elég drága, ott fele annyiért tudtuk megcsinálni, és mondhatni számomra rekord idő alatt, közel 1 órába telt minden kivizsgálás, de még így is elkéstünk a workshopról. Szerencsére ez a nap nem volt olyan hosszú, délután 3 kor már végeztünk és mehettünk is haza.

 

Röviden: élménydús és sikeres volt az interjú, új barátságok alakultak ki.


Ezután egy hosszú várakozási idő következett (ami még most is, azaz májusban is tart). Ez idő arra volt jó hogy itthon megcsináltuk a kötelező STCW '95 -ös tanfolyamot.

Be kell valljam néha idegőrlő, hogy már kb. 3 hónapja csak várunk, a barátaim, ismerőseim jogosan kérdezgetik mikor megyek és sajnos ismételgetve mindig csak azt tudtam mondani hogy nem tudom :/ így a búcsúzás is nehezebb, mert készen kell állni ha hívnak, akkor egyből menni kell. Rá kellett álljak erre az instabil várakozó életmódra, ami valamilyen szinten sikerült is. Szerencsére a Gravír Expresszben mindig szívesen látnak, így beugrósként tudtam folytatni a munkát, és a fotózást videózást is. A legkellemetlenebb része a fix programok lemondása volt, mert ezen a nyáron 6 esküvő fotózást kellett lemondjak, és emellett még 8 barátom esküvőjén sem tudok ott lenni :( amit nagyon nagyon sajnálok!!

Kétségben

Több, mint fél év telt el.

  Ahogy ígértem az előző bejegyzésben, most kiderül a nagy titok :)
Ugyebár leadtam a jelentkezésem Óceánjáró hajóra, mit sem tudva ennek súlyáról, majd visszahívtak és sajnálattal közölték, hogy fotósokat most nem keresnek, de ha akarok pincérnek jelentkezhetek. Amit egyből visszautasítottam, mert ezt a kört régebben már megfutottam.
  Folyamatos munkakeresés mellett folytattam az iskolát, de hiába keresgéltem, nem találtam olyan munkát, ami finanszírozná a tanulmányomat, nem hogy még félre is tudjak tenni. Próbáltam versenyt futni az idővel, mert közeledett a félév, és a második félévre már nem volt félre tett pénzem. A kölcsön és hitel lehetőségét elvből elvetettem. Így eljutottam oda, hogy még egy esélyt adok a külföldi munkakeresésnek.

Már 2015 -öt írunk, egy nagyszerű NERD szilveszteren vagyunk túl az ifivel, és egy kemény karácsonyi hajrán a Gravír Expresszel és a nagyszerű munkatársakkal Nikivel ;) Andrissal, Anna mamával és Zsigával :) Új fogadalmat nem tettem, viszont az iskolában halasztást kértem, így az újévtől szabadúszó munkák és spontán programok vártak rám.
  Még januárban, fotós munkák után keresgélve újból rátaláltam egy Óceánjáró hajón fotós hirdetésre, egy másik Budapesti ügynökségnél, mint ahol először próbáltam. Behívtak személyes elő interjúra, ami angolul zajlott, majd 45 perc után közölték velem, hogy mivel nincs fotós végzettségem és még nem dolgoztam hajón, így sajnos nem tudnak kiküldeni a fő interjúra.
  Le is tettem az egészről, kicsit elkeseredve ugyan, de nem vagyok olyan aki könnyen feladja. Még aznap délután kaptam egy telefon hívást, egy másik ügynökségtől, akikhez még régebben elvileg küldtem önéletrajzot (bevallom nem is tudtam róla, vagy elfelejtettem). Egy kihagyhatatlan lehetőségről tájékoztattak, de persze egy személyes interjúra el kellett mennem másnap.

  Mivel tudtam, hogy alkalmatlan vagyok a melóra, nem feszültem rá, de azért elmentem, legalább megtudom hogy értékelnek ott.
  Másnap elmentem az interjúra Budapesten. Gyors bemutatkozás után, G. begépelte az adataimat, kérdezett pár dolgot és 5 perc alatt kész voltunk. 15 percben elmondta mire lehet számítani a hajón (erről majd lehet írok, ha lesz rá igény), reális módon nem mesehabbal, ami nem vette el a kedvem, de még mindig nem tudtam most mi lesz. Végül azzal búcsúztunk el, hogy egy külföldi közvetítő felveszi majd velem a kapcsolatot és skype-on lesz egy elő interjú.

   Ezután körülbelül 1 hónappal történt meg a skype interjú. Erről nem beszélnék most részletesen, mert már így is kezdek elveszni a saját gondolataimban.
  Amit tudni kell, hogy Macedóniából, azon belül Szkopje-ból, interjúztatott meg egy nagyon jó fej pasas, aki 9 évig dolgozott fotósként hajón. Körülbelül 40 perc után közölte hogy szimpatikus vagyok, és szeretettel vár a fő interjúra, ahol a hajóscég fejesei előtt kell megfelelni.
Nagyon megörültem, mindaddig amíg közölte hogy, az interjú Macedóniában, Szkopje -ban lesz, egy hét múlva. Visszagondolva nem nagyon tudtam felfogni a helyzetet, nagyon átverés szaga volt, sokan megpróbáltak lebeszélni, mivel önköltségből kell leutazni, szállást foglalni, kaját venni, négy napig (hogy miért négy napig azt később részletezem).
  A magyar közvetítővel folyamatosan egyeztetve, kezdett alakulni egy 7 fős társaság, akikkel autókkal leutaznánk, a még nem biztos munkára, azaz, az állásinterjúra. Sok mindenen végig futott az agyam, jöttek a pro-kontra érvek, a barátok/szülők tanácsai. Sokan nem látták át a helyzetet, ahogy én sem, így mindenki óvva intett hogy vigyázzak, mert eléggé átverésnek tűnik. Magamban kellett eldönteni, és fejben már le is tettem róla mert tényleg túl nagy a kockázat, de indulás előtt 2 nappal kaptam egy megerősítést valakitől, és eldöntöttem, hogy ezt végig akarom csinálni.

Röviden: az iskolát halasztottam, szabadúszó fotós-videós-gravíros munkák töltötték ki időmet, és vállalkoztam egy olyan útra, ami felforgatja és teljes mértékben megváltoztatja az életem.

A következő bejegyzésben erről a kalandról fogok írni.