Az interjú

Megvan írva a sorsod, vagy te alakítod a jövőd ?

Nos, nem erre fogok most válaszolni :) sokkal inkább fontosabb, hogy élsz-e a lehetőségekkel, vagy a kifogásokat keresed ?! Az utóbbi jóval egyszerűbb, és én is sokszor inkább azokat keresem. De ezúttal, egy nagyobb belsőharc után elfogadtam, hogy szükségem van erre a munkára, és nem csak azért mert viszonylag rövid idő alatt jól lehet vele keresni és "bejárom közben a világot", ami nem egészen igaz, hanem több olyan előnye is van, minthogy 6 hónapon keresztül minden nap fényképező legyen a kezemben (mivel nincs szabadnap), ezalatt megszokássá és rutinná válik a géphasználat, az emberekkel valókapcsolat építés és saját személyiségem formálódása egy pörgős állandóan készenlétben álló csapattal. Ezek mellett persze több érv szól még mellette, ahogyan ellenérv is.

Ahhoz, hogy vegyem a bátorságot és jelentkezzek a 6 fős magyar csapathoz, akik mennek az interjúra Macedóniába, el kellett határozzam, hogy akarom ezt, és meg is fogom kapni a munkát.
Egy februári keddi napon volt a találkozó Budapesten. 8 óra múlva, 810 km-t megtéve már ott is voltunk Szkopje-ban. Késő este elfoglaltuk szállásunkat, majd egyből be az ágyba, mert másnap kezdetét vette az interjú.

1.nap

Korán felkelve, előkészítettünk mindent ami kell, szépen kiöltöztünk majd, az este folyamán kapott információk alapján taxit rendeltünk és reggel 10 -re elmentünk az állásinterjú helyszínére, egy hotelbe. A taxiban ülve volt időnk látni egy kicsit a várost, és az azt körülölelő nagy hegyeket. Az egyik tetején pedig egy hatalmas kereszt volt, ami éjszaka szépen kivan világítva, ez szimbolizálta is hogy a város többsége Katolikus vallású.

  

A hotelbe érve a szívverésem már sokkal hevesebb volt, és amikor megláttam az aulában azt a 20-30 öltönyben várakozó férfit/nőt, akkor realizáltam, hogy ez nem egy szimpla interjú lesz. Az ügynökségtől odajött hozzánk egy nő, aki felvett minden adatot majd kis türelmet kért, addig szépen mi is várakoztunk. Hosszabb várakozás után, a jelenlevők száma elérte körülbelül a 100 főt. Még ha nem is mindenki a fotós pozícióra jelentkezett hanem, casinora, felszolgálónak, animátornak, zenésznek stb... mi fotósok körülbelül 25-30 -an lehettünk. Minket 2 csoportra osztottak és külön terembe ültettek be. Az elején levetítették a cég történelmét, meg néhány reklám videót, amit egy prezentáció követett. Nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy csak akkor jelentkezzünk ha tisztában vagyunk mire vállalkozunk. Ezután a 3 fős bizottság kiosztott mindenki elé egy lapot, ami egy fiktív jótékonysági esemény megszervezésének feladatát tartalmazta, ami 3 napos kell hogy legyen tele-tele programokkal, hogy minél több pénzt tudjunk gyűjteni jótékonysági célra.
A feladat egyszerű volt, közösen kellett valamit összehozni, amire 20 percünk volt. Első 10 másodpercben mindenki értetlenül nézett egymásra, ott ültünk 13-an, nem ismerjük egymást, mindenki más országból jött, fáradtak is voltunk. Majd valaki elkezdte mondani az ötleteit, második folytatta, harmadik provokált, negyedik bólogatott, valaki meg csak vigyorgott és úgy tett mintha értené. Én is próbáltam hosszá szólni de csak módjával :D
Nyilván arra ment ki az egész, hogy megfigyeljék ki mennyire csapatjátékos, hogy kezeljük a problémákat, mennyire hallgatod meg a másikat stb... . Viszont nehéz volt mindezt angolul, úgy hogy közben néznek téged és jegyzetelnek. A végére összehoztunk valamit, ki is alakult ki kivel szimpatizál. Majd a végén a vizsgabizottság mindenkitől kérdezett valamit.
Ez volt az első kör.

A szünetben a stresszt néhányan folytonos beszéddel vezették le, volt aki csak csendben maga elé bambult, egy srác pedig mindenkivel szelfizni akart.
Hosszabb kiértékelés után, a váróban odajött az ügynökségtől valaki és közölte ki jutott tovább, majd mindenkit beosztottak személyes interjúra egy vezetővel. Engem a HR menedzser igazgatójához osztottak be, ami sikeresen zárult, de még mindig nem jelentette a biztos felvételt. Így az interjú körülbelül este 6-kor végződött.

Ezt követően 2 napos tréningen kellett részt venni. Az második nap egy szolid 12 órás előadás sorozat volt, ahol mindent, de tényleg mindent elmondtak, amit a hajós életről/munkáról tudni kell, esti órákban, amikor mindenki zombi üzemmódban volt, jöttek a szituációs feladatok, amin mindenkinek kötelező volt részt vennie, körülbelül olyan volt mint egy 80 főből álló beugró.

A harmadik napon mindenkinek más csoportfoglalkozás volt, nekünk fotós elmélet és stúdió gyakorlat. De hogy ne legyen egyszerű az élet, az ügynökség felajánlotta, hogy itt Szkopje-ban megcsinálhatjuk ( a magyar csapattal) a kötelező orvosi kivizsgálást (vérvétel, vizeletminta, tüdőszűrés, drogteszt stb...) ,ami hazánkban elég drága, ott fele annyiért tudtuk megcsinálni, és mondhatni számomra rekord idő alatt, közel 1 órába telt minden kivizsgálás, de még így is elkéstünk a workshopról. Szerencsére ez a nap nem volt olyan hosszú, délután 3 kor már végeztünk és mehettünk is haza.

 

Röviden: élménydús és sikeres volt az interjú, új barátságok alakultak ki.


Ezután egy hosszú várakozási idő következett (ami még most is, azaz májusban is tart). Ez idő arra volt jó hogy itthon megcsináltuk a kötelező STCW '95 -ös tanfolyamot.

Be kell valljam néha idegőrlő, hogy már kb. 3 hónapja csak várunk, a barátaim, ismerőseim jogosan kérdezgetik mikor megyek és sajnos ismételgetve mindig csak azt tudtam mondani hogy nem tudom :/ így a búcsúzás is nehezebb, mert készen kell állni ha hívnak, akkor egyből menni kell. Rá kellett álljak erre az instabil várakozó életmódra, ami valamilyen szinten sikerült is. Szerencsére a Gravír Expresszben mindig szívesen látnak, így beugrósként tudtam folytatni a munkát, és a fotózást videózást is. A legkellemetlenebb része a fix programok lemondása volt, mert ezen a nyáron 6 esküvő fotózást kellett lemondjak, és emellett még 8 barátom esküvőjén sem tudok ott lenni :( amit nagyon nagyon sajnálok!!