Ahogy ígértem az előző bejegyzésben, most kiderül a nagy titok :)
Ugyebár leadtam a jelentkezésem Óceánjáró hajóra, mit sem tudva ennek súlyáról, majd visszahívtak és sajnálattal közölték, hogy fotósokat most nem keresnek, de ha akarok pincérnek jelentkezhetek. Amit egyből visszautasítottam, mert ezt a kört régebben már megfutottam.
Folyamatos munkakeresés mellett folytattam az iskolát, de hiába keresgéltem, nem találtam olyan munkát, ami finanszírozná a tanulmányomat, nem hogy még félre is tudjak tenni. Próbáltam versenyt futni az idővel, mert közeledett a félév, és a második félévre már nem volt félre tett pénzem. A kölcsön és hitel lehetőségét elvből elvetettem. Így eljutottam oda, hogy még egy esélyt adok a külföldi munkakeresésnek.
Már 2015 -öt írunk, egy nagyszerű NERD szilveszteren vagyunk túl az ifivel, és egy kemény karácsonyi hajrán a Gravír Expresszel és a nagyszerű munkatársakkal Nikivel ;) Andrissal, Anna mamával és Zsigával :) Új fogadalmat nem tettem, viszont az iskolában halasztást kértem, így az újévtől szabadúszó munkák és spontán programok vártak rám.
Még januárban, fotós munkák után keresgélve újból rátaláltam egy Óceánjáró hajón fotós hirdetésre, egy másik Budapesti ügynökségnél, mint ahol először próbáltam. Behívtak személyes elő interjúra, ami angolul zajlott, majd 45 perc után közölték velem, hogy mivel nincs fotós végzettségem és még nem dolgoztam hajón, így sajnos nem tudnak kiküldeni a fő interjúra.
Le is tettem az egészről, kicsit elkeseredve ugyan, de nem vagyok olyan aki könnyen feladja. Még aznap délután kaptam egy telefon hívást, egy másik ügynökségtől, akikhez még régebben elvileg küldtem önéletrajzot (bevallom nem is tudtam róla, vagy elfelejtettem). Egy kihagyhatatlan lehetőségről tájékoztattak, de persze egy személyes interjúra el kellett mennem másnap.
Mivel tudtam, hogy alkalmatlan vagyok a melóra, nem feszültem rá, de azért elmentem, legalább megtudom hogy értékelnek ott.
Másnap elmentem az interjúra Budapesten. Gyors bemutatkozás után, G. begépelte az adataimat, kérdezett pár dolgot és 5 perc alatt kész voltunk. 15 percben elmondta mire lehet számítani a hajón (erről majd lehet írok, ha lesz rá igény), reális módon nem mesehabbal, ami nem vette el a kedvem, de még mindig nem tudtam most mi lesz. Végül azzal búcsúztunk el, hogy egy külföldi közvetítő felveszi majd velem a kapcsolatot és skype-on lesz egy elő interjú.
Ezután körülbelül 1 hónappal történt meg a skype interjú. Erről nem beszélnék most részletesen, mert már így is kezdek elveszni a saját gondolataimban.
Amit tudni kell, hogy Macedóniából, azon belül Szkopje-ból, interjúztatott meg egy nagyon jó fej pasas, aki 9 évig dolgozott fotósként hajón. Körülbelül 40 perc után közölte hogy szimpatikus vagyok, és szeretettel vár a fő interjúra, ahol a hajóscég fejesei előtt kell megfelelni.
Nagyon megörültem, mindaddig amíg közölte hogy, az interjú Macedóniában, Szkopje -ban lesz, egy hét múlva. Visszagondolva nem nagyon tudtam felfogni a helyzetet, nagyon átverés szaga volt, sokan megpróbáltak lebeszélni, mivel önköltségből kell leutazni, szállást foglalni, kaját venni, négy napig (hogy miért négy napig azt később részletezem).
A magyar közvetítővel folyamatosan egyeztetve, kezdett alakulni egy 7 fős társaság, akikkel autókkal leutaznánk, a még nem biztos munkára, azaz, az állásinterjúra. Sok mindenen végig futott az agyam, jöttek a pro-kontra érvek, a barátok/szülők tanácsai. Sokan nem látták át a helyzetet, ahogy én sem, így mindenki óvva intett hogy vigyázzak, mert eléggé átverésnek tűnik. Magamban kellett eldönteni, és fejben már le is tettem róla mert tényleg túl nagy a kockázat, de indulás előtt 2 nappal kaptam egy megerősítést valakitől, és eldöntöttem, hogy ezt végig akarom csinálni.
Röviden: az iskolát halasztottam, szabadúszó fotós-videós-gravíros munkák töltötték ki időmet, és vállalkoztam egy olyan útra, ami felforgatja és teljes mértékben megváltoztatja az életem.
A következő bejegyzésben erről a kalandról fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése